Aktuálpolitikából kiábrándult urbánus vagyok. Nívósabb helyeken hozzá szokták mindehhez csapni az értelmiségit, de az széles arcú lenne, mint a Hírlap. Ez az állapot egy csomó csatornatorlaszos védekezéssel jár, pölö elege lesz az embernek az örök ígérgető ballerekből, meg unja a folyamatosan mindent jobban tudó jobbereket. Kínjában röhög az SZJA eltörléssel és ciklusonkénti három új metróvonallal megnyerhető átkúrandó tömegeken, szkeptikus a mindenkori legpozitívabb verziókat leközlő gazdasági előrejelzésekkel szemben, majd nem lepődik meg a nemzetközi leminősítéseken másnap. Mi több, herótja van az összeesküvés elméletektől és hidegen hagyja mindkét miniszterelnök. Mert kettő van, ugye.
Mit tehetünk?!
Jelen esetben ugyanis két lehetőség áll előttünk, belső parlamentáris depresszióban tespedők előtt. Egy: nem megyünk el szavazni, és így - előre elnézést kérek a vulgáris kifejezésért - pisiljük le a liberális demokráciát, majd négy évig azon füstölgünk, hogy miért azok kormányoznak, akik. A második, rövidtávú haszonmaximalizálásra építő módja a kialakult helyzet kezelésének, ha oda voksolunk, ahonnan az első adag lejárt löncshúst, vagy raktárról hátramaradt népszavazásos kulcstartót kapjuk, majd négy évig azon füstölgünk, hogy miért azok kormányoznak, akire. Alternatív megoldásként lehetne még programokat összehasonlítani, azok kivitelezhetőségét vizsgálni, ideológiákat tanulmányozni, átfogó elképzelésekkel viseltetni a jövő Magyarországa iránt, de ezek mind XX. sz-i hóbortok.
Illetve van egy harmadik út is. Megpróbáljuk előkotorni az agyunk hátsó celláiban emlékképként létező tinit, és az első szerelembe vetett hit lilaködös buzgalmának újrafuttatásával elkezdünk bízni alulról szerveződő, oligarcházatlan grassroots arcokban. (szünet) Bizalom. Tudom, van olyan nehéz szó, mint az útelágazás. Merész dolog 20 év klientúrakonstancia után ilyen nagy szavakat puffogtatni, de nem tehetek róla, ez ma a világtrend.
Change. Believe. Hope. Faith in these faces.
Mit tehetünk?!
Jelen esetben ugyanis két lehetőség áll előttünk, belső parlamentáris depresszióban tespedők előtt. Egy: nem megyünk el szavazni, és így - előre elnézést kérek a vulgáris kifejezésért - pisiljük le a liberális demokráciát, majd négy évig azon füstölgünk, hogy miért azok kormányoznak, akik. A második, rövidtávú haszonmaximalizálásra építő módja a kialakult helyzet kezelésének, ha oda voksolunk, ahonnan az első adag lejárt löncshúst, vagy raktárról hátramaradt népszavazásos kulcstartót kapjuk, majd négy évig azon füstölgünk, hogy miért azok kormányoznak, akire. Alternatív megoldásként lehetne még programokat összehasonlítani, azok kivitelezhetőségét vizsgálni, ideológiákat tanulmányozni, átfogó elképzelésekkel viseltetni a jövő Magyarországa iránt, de ezek mind XX. sz-i hóbortok.
Illetve van egy harmadik út is. Megpróbáljuk előkotorni az agyunk hátsó celláiban emlékképként létező tinit, és az első szerelembe vetett hit lilaködös buzgalmának újrafuttatásával elkezdünk bízni alulról szerveződő, oligarcházatlan grassroots arcokban. (szünet) Bizalom. Tudom, van olyan nehéz szó, mint az útelágazás. Merész dolog 20 év klientúrakonstancia után ilyen nagy szavakat puffogtatni, de nem tehetek róla, ez ma a világtrend.
Change. Believe. Hope. Faith in these faces.
