Mikor a minap megalkottam a fejemben azt a valós tartalomtól következetesen mentes szómenést, amit a Magyar Demokrata Fórummal kapcsolatos postsorozati elem velejének terveztem, úgy kalkuláltam, hogy bőven megnyugtathatom a lelkiismeretemet azzal, ha a retinákba adok pár bekezdésnyi pökhendi győzedelmi éneket a vert hadak csonthalmairól, grátiszként nyakonöntve a sztenderd kesergő 'senki sem újít semmit, bezzeg a Zobamá'val, aztán mint aki jól végezte dolgát élesítek. Majd a gondolati sík utolsó órájában benyargalt Mr. Balaton és a modernitásszkepticizmusom valagára csapott.
Herényi Károly videóblogol. (a lejátszóhoz le kell görgetni a lap aljára mert szétestek az oldaldobozok; nem lehet minden tökéletes)
Középiskolás óraközi mainstream retorikát egy pillanatra kölcsönvéve "az a durva", hogy ha nettó ötletekben és csatornahasználatban mérjük az MDF-et, egész ügyes. Volt nekik ügyes húzásuk az örökösödési adó eltörlésével a középréteg irányába amit át is vittek, volt nekik ügyes húzásuk egy néhai közutálat, mai köztekintély leporolásával, illetve ha ügyesen nem is, de szórakoztatóan használnak új technológiákat (kenyér plusz cirkusz), amiken keresztül a frakcióvezetőjük méltatni tudja az időjárást, egy képviselőjük pedig... azt majd kicsit később.
Mivel az már nem a Danteraktív blog reszortja, hogy a politikai homokozólapátbunyókat elemezze, konklúziónként annyi, hogy ezek tényleg nem mindig olyan hülyék, mint amilyenek általában. Mind a két EP mandátumot meg fogják érdemelni, amit szereznek.
Most pedig a beharangozott záróakkord, Pettkó András képviselő karácsonyi köszöntője, hogy együtt érezhessük át az MDF médiapolitikai forradalmár mivoltját.
