Van az a főiskolai reklámkurzusokon mindig előrántható The Economist buszos outdoor-ad, amivel áloműzés végett szoktak a tanárok példálozni hétfő hajlani előadásokon, mint az innováció és kreatív célcsoportkapcsolódás diadala. Az alapfelvetése az, hogy az ezredik emeleten ülő londoni ceók gőgösen lenéznek a városra, megpillantják a dugóban kiemelkedő piros hirdetést az egyébként önmagában is piros doubledeckeren, majd egyből behívják a titkárnőt, hogy fizessünk elő arra ott. Az ötlet jó volt és működött, a BBDO azóta is remek, letisztult és ötletes kampányokat eszkábál össze nekik. Az elmúlt hetekben Budapestre is eljött hirdetni az álomhirdető, ráadásul olyan idióta ambient elhelyezésekkel, hogy lmao, helyi nyelven szólva csuhaj.
A kép a VIII. kerületi Kálvária Tér trafikját ábrázolja. Jobbra mellete két, a hetilap primer célcsoportjába tartozó, TGI besorolás szerinti A+ és A kategóriás városi felnőtt. Amennyiben a londoni kampány 'fentről lenézünk és felismerjük' elvén továbbmegyünk, a 9/109-es buszjáratok törzsközönségét, a kőbányai elitet éri az impulzus. Itt leszögezném, hogy egy fontos részletet nem vettek számításba tervezéskor a készítők, hiszen ha a bódé másik oldalán helyezik el hirdetésüket, akkor a Blaha-Pesterzsébet útvonalat bejáró 99-es busz utasainak figyelmét is felkeltheti a költői kérdés Oroszország szuperhatalmi értelmezéseiről. A szöveg persze angol, hogy egyből hathasson a magyar emberek azon háromnegyedénél, akik egy viszonylag friss Medián felmérés alapján semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek.
Központból irányított kelet-európai reklámkampányról lehet szó, hiszen ebben a régióban mindenképpen figyelemfelkeltő az oroszokkal riogatni, ami még működhetne is, viszont a fent taglalt pocsék elhelyezések (a szintén prolicentrum Örs környékén is találni egyet) elég erős hozzánemértést és/vagy faszarágiságot mutatnak. Vélhetőleg a régiós BBDO főhadiszállás (ismereteim szerint még mindig ők az Economist kreatívügynöksége) volt olyan felszínes, mint az átlag nyugati magyarszakértő a nyugdíjalapokkal kapcsolatban, és erre jött rá a helyi kirendeltség mutyizása.
Az eredmény fent látható. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs valami pszichoanalitikus chip installálva a citylightokra, ami azt méri, hogy hány új vásárlót, vagy legalábbis termék megismerőt szerzett egy-egy hirdetés.
Most például lehetne bbdo-s karácsonyi bulit szervezni a Nullkilóméterkőhöz.
