Készülő szakdolgozatomhoz nemrég meginterjúztattam pár magyar rappert, ez volt a hétvégi hobbym télvíz idején. Az egyik beszélgetés során Phattel, a győri Bloose Broavaz MCjével elég sokat agyaltunk az underground körökbeni zeneterjesztés mikéntjéről. Rákérdeztem, hogy mi az igazi oka annak, hogy gombamód szaporodnak az ingyenesen letölthető EP-k, vagy akár teljes albumok annak fényében, hogy pár éve még elég nagy tusakodás ment az ötszázasokért a CD eladásokból.
A Béci aztán - hogy finom becézéssel éltessem a sógorkomaság parasztkultúráját - elmagyarázta, mi van. Őket, aka független kiadókhoz szerződött zenészeket nagyon lehúzzák a materiális hanganyagok előállításának költségei. Mire egy anyag kijön, stúdiózással, CD/DVD nyomással, menedzsmenttel, beizzított terjesztési lánccal és folyamattal, ésatöbbivel gyakorlatilag nullára jönnek ki a visszajövő pénzből. Pusztán a fellépésekből számíthatnak ezután bevételre, azaz egy új album kigondolástól az utolsó túraállomásig vett folyamatának csak a mondjuk úgy harmadik harmada a rentábilis.
Jogos, minek fussanak felesleges köröket. Felveszik a számokat a saját stúdióikban, találnak hozzá egy hobbi borítótervezőt meg kliprendezőt, aki referenciáért meg Jagerért köréhúzza a képi megjelenítést, aztán fellövik a honlapjukra, majd hirdetik releváns fórumokon. A számla végére kijött ugyanaz az összeg, csak jóval kevesebb a macera meg a félgőzért megtollasodott öltönyös külsős vele.
Ez a hozzállás a befektetési spóroláson kívül eredményez még egy nem anyagi természetű mechanizmust is. Történetesen ha ingyenesíted a zenédet, az jóval több helyre el fog jutni, mivel sem zsebbe nyúlni, sem kikódolt zipek miatt visszamaradott torrentsiteokon csatangolni nem kell azoknak, akik be akarnák szerezni a cuccot, csak jobbklikkelni. Az pedig, hogy könnyedén hozzáférhető, vírusosabbá is teheti, nagyobb hallgatóságot, közvetve rajongótábort eredményez. Ha pedig valakinek nagy lesz a rajongótábora, azt több helyre is hívják azt fellépni. Ott a profit, azaz áttételesen mégis eljutottunk az anyagiakhoz, pedig ingyen adjuk.
Így állnak össze az okos ingyenesítési lépések üzleti modellé. Márpedig egy percig se kérdőjelezze meg senki azt, hogy ezen a bolygón sosem lesz tömeges felhasználói attitűdváltás a fizetős tartalmak felé. Véleményem szerint nem is elsősorban pénztárcafüggő a dolog, hanem mind inkább bebetonozott szokások rabjaivá vált az ember. Ha milliárdjaim lennének sem halásznám elő a bankkártyám, hogy dalonként utalgassam az eurokat a zeneportáloknak, akkor is SoulSeekeznék, meg Rapidshare linkek után mászkálnék naphosszat, mert a felkutatás-megtalálás élményszámba megy, főleg a széles körben ismeretlenebb előadóknál, márha nem teszik fel a cuccaikat free downloadban, mivel az onnantól kezdve új értelmezést nyer, miszerint nyitottak az interaktív kommunikációra, mert ezekhez a letöltésekhez általában a megfelelő social platformok is adottak és így a hallgatóság kezébe adják tevékenységük egy részét formálásra, most pedig befejezem ezt a mondatot.
Adva van a helyzet, amit az arrogáns zeneipar idézett elő az ezredforduló után azzal, hogy földbe dugta a fejét. Hagyták rászokni a fogyasztókat a mutyizós ingyen fogyasztásra, majd jó öt évvel később kezdték kapizsgálni, hogy tehetetlenek vele szemben, és agyalni kéne alternatív megoldásokon. A kicsi játékosok már ki is fundálták a saját szerencséjüket, a nagyokat továbbra is lepi az iszap. Magyar piacról beszélek, az Elbától nyugatra léteznek már mában élő elitzenészek.
Mi pedig jól járunk: egyre több felvállaltan ingyenes anyagot és nagyobb interakciót kapunk az általunk figyelt előadóktól, miközben jókat röhöghetünk azon, ahogy az ún. sztárok próbálják kimagyarázni a 300 értékesített CDjüket, miszerint "megváltozott a világ".
Az elkövetkezendő évtized nyertesei azok a bármilyen méretű és hátterű előadók lesznek, akik az internetes reklámzajt ügyesen kikerülve juttatják el zenéiket a legszélesebb tömegeknek. Persze az sem árt, ha tehetségesek.
