Nem a körömrágás az első pavlovi reflex, amit a gyorséttelemláncok honi kommunikációja okoz a fejünkben. A McDonald's gőgös és unalmas, a Burger King időtlen idők óta ugyanazt az idétlen szájtágítós plasztikai sebész spotot nyomja az aktuális, általában hűségbónuszos ajánlataival, a KFC ha csinált is vmit, nem emlékszem rá; aztán kifújt. Itt van azonban ez a világraszóló egészséghírnök, suttyomban lopódzott be 3 és fél éve a piacra, azóta hallatott magáról, viszont nyitott 20 éttermet és lényegesen kevesebb matériát rak a szendvicseibe, mint külföldön. Dióhéjban ennyit kell tudni a Subwayről. Meg, hogy ezekben a hetekben kültéri reklámkampányba kezdett. Bár ne tette volna.
A "Nem kérdés, mit fogsz BEKAPNI? Nézd milyen nagy. Kézzelfoghatóra vágysz?" plakátnak akár örülni is lehetne, mivel rá lehet aggatni a bevállalós jelzőt, a reklámközeg pedig általában az ügyféloldali apatikus seszag miatt szokott keseregni. Túlontúl szofisztikáltnak nem mondanám, de tény, hogy több, mint az 'éttermeinkben a supersize XL szendvicsek hónap végéig féláron' panelek.
Nade.
Szülőhazájában a lánc felépítette Az Egészséges Gyorsétterem imázst, ami kifogástalanul működik is az azóta túlzsúfolttá vált lifestyle piacon. A brand mellé kreált Jerrod nevű forma rokonszenves és karizmatikus a kinti duciknak, hihetően meséli el, hogy ezekben a zsömlékben mennyivel kevesebb a kalória, mint azokban a zsömlékben a szomszédnál, sőt, számszerűsíti azt. Az egésznek pedig ernyőt ad egy rövid és ügyes 'Eat Fresh!' szlogen, mielőtt még tolakodó lenne.
Vegyük sorba, mit nem lehetne ebből megvalósítani Magyarországon: healthy(nek pozícionált) gyorséttermünk nincs, egészségügyi főtanácsadónk Schobert Norbert, tehát az sincs. Rengeteg ducink van viszont, részben mivel helyi piacra szemetet előállító konkurensekben sincs hiány. Meg rossz szlogenekből sem, ld: "Nem kérdés, mit fogsz BEKAPNI?".
Ti. Subway: az Önök célpontja nem az a maga elé böfögő poszt-tini, akit egy ilyen színvonalú péniszezéssel vásárlásra lehet késztetni, mivel neki az üdítő kupakjára sem lenne pénze az étteremükben. Eme csoport kult fogyasztási cikkei a párszázas sajtburgerek és/vagy a Dankó Pista, opcionális esetben a CKM aktoldalai, de mivel a kissé hosszúra nyúlt szlogen lineáris levezetés szerint inkább a hölgyeknek szól, ismét szűkül egyet a merítés. Az Önök célcsoportja az urbánus lét egészségtelen mivoltja miatt szorongó fiatal felnőtt és középkorú nemtől függetlenül, akinek megnyílik a zöldségkavalkád láttán a pénztárcája.
Az ötlet valami fesztiválos gerillának elmenne, de ott is át kéne gondolni, hogy tényleg a Subwayre szabták-e. Ez így mindenesetre olyan súlyos, mint amilyennek Jerrod mondja magát a reklám előtti életében.