Az egész valamikor a múlt évtized végén kezdődött, amikor ágyékig letolt, titkon remélten eredeti, eszem legmélyén realizáltan hamisított Fubu nadrágban róttam a farkastörvények uralta Győr-Marcalváros II. utcáit (némi megalapozatlan harlemi áthallás egy békés későkádárista lakótelepre), kezemben kulcstartószalagot pörgetve, fejemre 4 óra irányába elfordított baseball sapkát biggyesztve lapoztam a játszótéri padok környékén ritkán felbukkanó Basket magazin valahogyan kicsikart két számát és néztem rogyásig a VHS-re rögzített, mindnyájunkban szép nosztalgiát ébresztő TV3 csatorna kosárközvetítéseiből elcsípett "I Love This Game" reklámokat hónapokon át, mivel a kilencvenes évek amerikai nagyvállalatainak marketingcéljai ritkán csengtek egybe a kelet-európai peremurbanisták feltétlen információ- és hirdetésellátottságával. Akkortájt szerettem bele az NBA brandkommunikációjába, bár ha valaki akkortájt azt mondja nekem, hogy ez az, valószínű egy addig nem ismert, ígéretes újoncra gondoltam volna hangzás alapján.
Az évek azóta pörögtek mint a díjgép, a szerelem pedig csak nem apadt. Mikor meglátok egy újabb montázst, mely ijesztően magával ragadó audiovizuális élményt nyújtva spártai harcosként ábrázol olyan fickókat, akik végtére is csak egy narancslabdáért ugrálnak mint a bolondok, pillanatra megszűnik körülöttem a profán idő, és belemerülök a képernyőbe. Egy olyan liga, mely a teljes magyar nemzetgazdaságban forgó pénzek háromszorosát mozgatja meg évről évre, koncepciózus sportmarketingen keresztül olyan nimbuszt teremtve a játéknak, mely tinik százmillióit hülyíti meg világszerte egy életre.
Alább pár kiválogatott kedvenc az elmúlt évek terméséből:
A Goodby&Silverstein ügynökség filmje a 2007-2008as idényből. Később a Time magazin ugyanezt a megjelenítést használta fel egyik címlapján az akkori demokrata párti elnökjelöltek, Hillary Clinton és Barack Obama vetélkedésének ábrázolására.
2003-as rájátszásbeli spot fít Christina Aguilera.
Végül a tavalyi bajnok Boston Celtics meccs előtti bemutatása. (csak az első perc érdekes és jogos, Clint Mansellt nem lehet elrontani)
Pedig akkora egy hatásvadász bullshit az egész.
