" - Ön hogy reagált a szmogriadóra, letette az autóját?
- Én diplomata rendszámú autóval közlekedem, így mentesültem a riadó alól. De hadd tegyem hozzá, fölmerült ombudsmantársaim között, hogy reggel szedjen össze minket egy taxi, de ezt meglehetősen álságos dolognak tartottam. Nem négy ombudsman közlekedésén múlna a jó levegő, hanem inkább tízezrek döntésén.
- Az is álságos, hogy Gyurcsány Ferenc felült a villamosra?
- Nem, az egy politikai húzás, de ne felejtse el, hogy én nem vagyok politikus."
Fenti sorok a csütörtöki Figyelő "egy csésze kávé" interjúrovatában jelentek meg, melyben Szabó Máté emberjogi ombudsmant kapták mikrofonvégre. Emberünk az országgyűlési biztosok közül messze a legnagyobb médiareprezentációval bír hivatali ténykedése során, ilyeténképpen nyílván maga is szeret a bölcs, pártok felett álló erkölcsrendőr szerepében tetszelegni amennyit csak tud, public. Mindemellett az Ő feladatával kapcsolatban tapasztalható egy olyan előfeltétel, hogy az emberek jogai akkor érvényesül(het)nek, ha élhető területen fekszik adott állam, mivel pl. a Terminatorból ismert lepusztult Los Angeles jövőképében nem igazán dívik humán méltóságért kiállni a robotok ellen, mert értelmetlen, és legfeljebb egy lézernyalábot kap az önjelölt Petrocelli a seggébe.
Elvileg tehát Szabó Mátét pozíciójánál fogva többek között az a küldetéstudat vezérli napról napra, hogy egy élhetőbb Budapestet csináljon Nekem, mint állampolgárnak, akit biztosít azért a sok pénzért, amit fizetek neki sokadmagammal mindezért.
Kezdjük ott Szabó Úr, hogy Ön a posztjából fakadóan politikus, tetszik/nem tetszik. Médiapolitikai értelemben, mint ahogy az összes felsőtisztviselő az. Az Ön élete jelenleg másról nem szól, minthogy okosnak és empatikusnak mutatkozzon a sajtóban. Az ingujjt majd a háttéremberei feltűrik.
Alapjáraton az ember azt várná el az emberjogi ombudsmantól, hogy egy kifogástalan modorú, őszinte szeretetember legyen. Akinél vállra lehet hajtani a buksit, el lehet neki sírni az összes bánatot, mindent megért és instant orvosol. Aki elborzad az arrogancia láttán, írtja az erőszakot, és vállvetve küzd az ország jólétéért más releváns szervekkel.
Úgy véli, hogy nem maguk négyen tehetnek a szmogról. Persze. A kormányaudik ugyebár négy keréken forgó rétek, az alváz közepén kis csordogáló patakocskákkal, amik csak úgy köpik magukból az oxigént, szóval ez a négy autó vállaltan semmiről sem tehet, sőt, az lett volna az álságos, ha leállítják a motort egyszer napközben. Majd a felelőtlen tízezrek, azok leállítják.
Mindemellett az interjú további részeiben (olvasható itt) hülyének nézi a budapesti lakosokat, amiért anakronisztikus társadalmat alkotván nem számoltak a szmogriadóval, mint kalkulálható rizikóval, majd elmaradt BKV-s ingyenesítési gesztusokról beszél, amiket illett volna nekik megtenni.
Szabó Úr, maga egy feketeöves képmutató. Pontosan az a technokrata, aki közteherviselés címén szónokol a semmiről, majd ezzel párhuzamosan elitpolitikai kiváltságai mögé bújva nézi hülyének a plebszet.
Még szerencse, hogy legalább az autózók 18%-a nem úgy gondolkozik, mint Ön, miszerint minden rosszról csak a másik tehet, így az Ő dolga azt helyrehozni. Száz emberből tizennyolcan tekintettel voltak arra, aminek a körbefont hazug blabláiból Ön és a sleppje hivatali ideje végéig vígan elhúzza.
Öné a győzelem - miénk a villamosra várás a fagyban.
