Jópár hónapja él bennem az az érzés, hogy az egész Obama-mánia csak egy képzeletbeli, absztrakt politeizmus marketingistenének a stratégiatervezete, amivel a tökéletes körülmények között véghezvihető tökéletes kampányt mutatja be az istenvilág igazgatótanácsának. M.I. kitalált minderre egy  szofisztikáltnak és szexinek ható, célcsoportképzésben multilaterális terméket, ami az előző éra monopóliuma alatt szétforgácsolódott piacon könnyedén tudott új fogyasztói réteget teremteni, főleg, mivel felvázolt konkurenciája egy ódivatúan csomagolt produktum volt, amiről gyenge lejáratási próbálkozásokon keresztül is el lehetett hitetni a lakossággal, hogy tiszta melanolból készült.

 

Nem is szaporítanám tovább a szót, hiszen nincs olyan gondolat vele kapcsolatban, amit ne veséztek volna a legkijjebb az elmúlt másfél évben. Sokáig éljen a stock marketing baggatel populizmusa, a retorikailag kifogástalan de sokszor semmitmondó panelekből építkező színpadiasság, a Ginobiliéhez kísértetiesen hasonló bal csukló, a tömegmédia hipnotizációs képessége, Michelle kinyúlt pulóvere és mindenekelőtt az online kommunikáció ereje!

 

Nélkülük nem lett volna meg az, aminek a tegnapi beiktatási beszéddel végleg vége.

 

Emelem kalapom Elnök Úr, ennél a kampánynál, amit Önök véghez vittek ember nem tud jobbat csinálni, még ha a körülmények fényében ezt csak elveszíteni lehetett volna. Kívánom továbbá, hogy empatikusak legyenek az életkortól független tinirajongók, ha két év múlva ilyenkor épp nem lesznek egymás nyakába boruló ősellenségek és oxigént köhögő gyármezők a Földön.