Mást sem hallunk, mint hogy mindenkinek össze kell húzni a nadrágszíjat, és minden fölösleges kiadásról le kell mondanunk.
Elegünk van abból, hogy a politika bort iszik, és vizet prédikál.
Az LMP ezért felszólítja a pártokat, hogy az Európai Parlamenti választásokra azonnal vezessünk be egy kampányfinanszírozási plafont, s egyetlen párt se költhessen a kampányra 50 millió forintnál többet. Ez sem kis összeg, de az országnak milliárdos nagyságrendű megtakarítást jelenthet. - lehetmas.hu, 2009. március 10.
 

Jogos, ha szorítunk, akkor szorítsunk határozottan: 50 millió forintból öt egyperces TV szpot jönne ki egy választási kampányidőszakban. Kézikamerával. A Blair Witch Projectnél bejött.

Legyen Más a Politika! - írtam nemrég, és tartom is, mivel azóta sem lett beljebb a tököm a magyar közélettel, politikusainknak továbbra sem tettek a mesemesemátkán kívül semmit a világválság perifériáján tengődő országukért.

Az ebből származó népharagra épp ideje volt, hogy valaki ráépítsen, mivel az már Dopemant is gondolatmegosztásra sarkallta; vannak tehát bajok. Jött ez a maroknyi zöldpárt, aki  megszólította azokat a kiábrándult városi liberálisokat, akiket fikarcnyi romantikus hitelességgel és pár házmesterrel meg lehetett szólítani.

Most viszont be kell kerülni a bulvárlapokba.

Ez van. A Blikket majd' minden kilencedik magyar olvassa napi szinten, az összes többi szócső egyszerre sincs olyan erős, mint Ő, és ez még csak egy szelet a bulvárpitéből. Oda vidékfejlesztési finanszírozással vagy szelektív fosszilizációs klímapolitikával nem lehet bejutni, ráadásul az olvasótábor sem megy le szombat esténként bebaszni a Ladinoba.

Ilyenkor fekszik kézen a tiszta közügyek allegóriája, avagy a "képviselő az lopik" kártya. Ez az örökzöld olyan biztonsággal felingerli a blikkolvasó fejében lüktető anyjapicsája ideget, ahogy Nyilas Elek sem rúgta a tizenegyest fénykorában.

A közéletcsutakolás szimpatikus gondolata mellett ejtsünk szót arról is, hogy az egyletnél, amely valahol félúton van a jópofa szerveződés és a pártfunkció között, néminemű anyagi korlátok is közre játszanak. Történetesen beragadt az adománygyűjtés, kiderült, hogy kétezer párszáz forintnál nem szereti jobban a magyar az LMPt. A befolyt 2,5 millióból maximum egy fesztiválsátorra telik majd, valamelyiken az ezer közül. Márpedig nagyságrendileg ennyi van, mert a háttérben bajszukat pödrő gazdag adakozók azok elvből fúj.

Kétoldalú nyomásnak van kitéve a Lehet Más a Politika!. Egyrészről mind inkább sürgőssé válik a saját árnyékuk túllépése, másrészről pedig csontszáraz a pártkassza. Rövid távon mindkettőre gyógyírt jelent az 50 milliós kampányfinanszírozási küszöb javaslata, még ha azok, akik a sarki közért árdimenzióin kicsit is túl látnak, sejthetik, hogy nevetséges az egész felvetés önmagában.

Személy szerint bánja a fene azt a pármilliárd forintot - akarom mondani fillére pontosan 386 milliót -, amit a pártok elszórnak kampányidőszakban. Ha az a pénz nem közmédiumokba menne, akkor oligarchák yachtjaiba és luxuskurváiba invesztálódna, abból meg még ennyit se látnék. De én ilyen hitvány pszeudobolsevik gazember vagyok, még a páncélozott miniszterelnöki Audinál is a 'Miért csak most?' volt az első kérdésem.

Az ország nagy része ezzel szemben igazságos és demokonform, úgyhogy uccu kiküldeni Kövér Lászlót a Hősök terére szónokolni emelvény, mikrofon és zakó nélkül a megtakarítás jegyében!

Értem én srácok, de két proli befűzése közben valamelyikőtök azért kacsintson ide, hogy ezt Ti sem gondoljátok komolyan.